A
joghurtos körteleves (
305Ft) igen jól sikerült darab,
7/7 pont. Ha rádobtunk volna egy kis tejszínhabot és beleszúrtunk volna egy mentalevelet, bármelyik magyar étteremben elment volna dupla áron. Az egyetlen dolog, amit fel tudnék hozni ellene, az a bonthatatlan csomagolás.
Nagy várakozással indultam a második fogásnak, ami
grillfűszeres borjúérmék radicchiós vegyessalátával, ezersziget öntettel néven fut és kajaszállítós viszonylatban meglehetősen borsos árú (
935Ft). Nézzük.
Először is, fizetem a jövő heti kajáját annak a szerencsés olvasónak, aki a bal oldali fotón bekarikázza a
radicchiót. Igen, nagyon helyes, a fotón nem látható. Ennek az az oka, hogy nem is volt a salátában radicchio. Semennyi, ohne, zilch, none. Nehéz eltéveszteni, mert a radicchió jellegzetesen lila és kesernyés ízű, nem mellesleg elég drága, így meglepődtem volna, ha komolyabb mennyiségben szerepel, dehátazértbazz, nem ebben állapodtunk meg osztegyébkéntis.
A hús szintén nagy csalódás, hiába volt kellemesen fűszerezett és tisztességes adag, ha egyszer szinte lehetetlen volt megrágni. A brokkoli és répa mirelit kiolvasztott vacak, még jó, hogy most van az őszi brokkoliszezon és viszonylag friss, önmagában is ehető répa is van a piacon. Ezek után kimondottan pozitív meglepetés volt a jégsaláta (friss és ropogós) és a kukorica (nem konzerv, nem is értem), de aztán újra, az uborka enyhén szottyadt, paradicsomfronton meg hozták a magyar átlagot, katasztrofálisan szar két napja feldarabolt vizes rossz minőségű komposztanyagot kár salátára rakni. Értem én, hogy a koktélparadicsom drága, de ha már úgyis kimaradt a radicchio, akár kerülhetett is volna bele két szem. Összesítve,
3/7.
Ez már nem számít bele a pontba, így külön: az öntet biztos jó annak,
aki szereti, részemről a zöldségeket az ízük miatt eszem és inkább nem nyomom el azokat majonézzel meg kecsappal, de ez mindenkinek szíve joga. Ettől függetlenül jónak tűnt az öntet, csak nem tettem rá a salátára.
