Apropó, croissant. Töredelmesen bevallom, egész eddig nem tudtam, mi az, hogy croissant. Mert az, ami otthon van, az csak formára hasonlít. A szállodában olyan finomat adnak reggelire, hogy leírhatatlan: habkönnyu (sic), puha, de egyben ropogós is - vétek lenne bármivel is ízesíteni.
Szóval JoeP találkozott a valódi croissant-val, ami tényleg nagy élmény. Fogalmam sincs, nálunk milyen technológiával készítik, de néha abban is kételkedem, hogy leveles tésztából, az meg tuti, hogy nem vajjal. Az eredmény általában sűrű, rágós kenyérszerűség, ennek kínjait szokták enyhíteni embedded virslivel, mustárral, esetleg külsőleg sajttal. A sós tésztájú, édes töltelékű verziókhoz (kettévágva figyel benne a csíkra vágott ipari barackíz, na nem lekvár) ember nem fűzhet értelmes kommentárt.
Budapesten eddig egyetlen helyen találkoztam igazi croissant-val, konkrétan a Nagymező utcai Semiramis kávézóban. Remélem, hogy nem rontom a bizniszüket, ha elárulom, hogy a Hold utcai piacról szerzik be az árut, úgy nyár elején én is ott vettem az egyik pékségben (a nevükre sajnos nem emlékszem). Felmelegítve a reggeli espressó mellé, az valami nagyon állat.
Még valami:
A tízórai borecetes chips. Azért mindent én sem. Ennél valószínűleg még a keddi szárított garnéla is jobb lehetett.Lehet, hogy az vacak volt, de a Kettle Chips Sea Salt & Balsamic Vinegar viszont nagyon finom. Tartósítószer és ízfokozó nélkül, szakszervezetellenesen. Úgy 600Ft/csomag, Culinaris.
